Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mesélő házjelek

           Mint ahogy azt már említettem, Prága ezerarcú. S ehhez az ezerarcúsághoz kétségkívül hozzátartoznak a házjelek. A figyelmes utazó, aki nem csupán a lába elé, és szemmagaságban nézelődik, hanem kissé felfelé is tekint, igazi szépségekre bukkanhat. Rossz szokásunk ugyanis, hogy elfelejtünk felfelé (is) nézni. Eképp nagy hiba volna kihagyni, Prága utcáin sétálva, az épületek homlokzatára, kapualjak fölé festett házjeleket. A háziak által választott motivumok, jelek, beszédesek voltak, s máig azok, ha jól tudunk olvasni belőlük. Elárulják nekünk a valaha ott lakók titkait: kik voltak ők, a foglalkozásukat, s azt, mit szerettek. Tájékozódási pontként is szolgáltak. Képzeljétek csak el, amikor a valaha élt ember csak ennyit mondott: A három hegedűhöz, a Fehér Hattyúhoz, Az arany perechez stb. Mindenki tudta ez szerint, hová, merre tartson. Prága mág megőrizte nekünk, nektek, ezeket a gyönyörű jeleket. Az Óváros, a Kisoldal, a Neruda utca, telis-teli van festett „házszámokkal”. Gyertek velem, nézzük meg őket együtt, és fejtsük meg a titkaikat.

 

A két naphoz

      

2-napocska.jpg

A házban lakott a cseh irodalom egyik nagy alakja, Jan Neruda. A kis Janík gyakran üldögélt szülei kicsiny boltja előtt, ami szintén ebben a házban volt. Itt hallgatta naphosszat, a boltba betérők, és az utcán előtte elhaladók beszélgetését. Ezekből az élményekből írta később a Kisoldali mesék cimű kötetét, amelyben az itt lakók, szegények, és gazdagabb nemesi családok életébe enged bepillantani. De nem csak erről hires a ház, hanem a kocsmájáról is. A romantikus hangulatú kricsmiben bizony gyakran táboroztak, hosszú délutánokon és estéken a művészek. Például Egon Bondy filozófus, gondolkodó helye rögtön az ajtónál volt, s itt irta a Szörnyű történetek cimű mávét, amelyben sokszor emlegeti a házat a Két napnál. Nekem a ház különleges kapuinak még különlegesebb kulcslyukai és kilincsei is tetszenek

 

Az Arany kulcshoz

 

       

klic.jpg

Újra a Kisoldalon vagyunk, a Neruda utcában, amely igazán bővelkedik a csodaszép házjelekben.A 27. számú ház jele egy arany kulcs, valószinű, régi, lakatos mesterségre utalva. A ház a 14. században épült, IV. Vencel király uralkodása idején. A legrégebbi része a középkori kőpince. A kulcs üzenete lehet még az újat kezdés is. Amikor erre járok, és meglátom ezt a házjelet, akaratlanul is mindig a nyakamhoz nyúlok, ugyanis nekem is van egy kulcs érmem, vékony ezüstláncon, amit akkor vettem, amikor új életet kezdtem. Lehet, a ház egykori lakói is folton valami újat kezdtek? A kulcsuk már megvolt hozzá, ez biztos. S az ajtó????

 

 

 

A Szűz Mária képéhez

        

obraz-panny-marie.jpg

Már a Károly-hídról látszik. Rögtön szembeötlik, ahogy sétálsz rajta, az Óváros irányából, a Kisoldal felé. A magas, kétszintes ház a Kampa 9. szám alatt található, s maga a házjel az apró, kovácsoltvas erkély fölött, már a hídon sétálva hívogatja a kiváncsi tekintetet. Egyszerűen megakad rajta a tekinteted. Kevés olyan házjel van, amelyről annyi legenda született, mint a Szűz Mária képéről. Az egyik úgy meséli, hogy a ház utolsó tulajdonosa, Jozef Rousek, aki kis csónakok kölcsönzésével foglalkozott, lévén, hogy a Moldva folyó közelében lakott, megmentette – ha észrevette- a hidról a folyóba ugott embereket. Egy másik legenda pedig arról szól, hogy a Mária kép, az egyik nagy árviz alkalmával éppen a ház felé úszott. Kihalászták, és feltették, mint házjelként, hogy onnan őrizze a Szűz az embereket. Egy harmadik: a házban lakó módos család lányát megkérte egy tőle szegényebb legény, de a lány kikosarazta, származása ürügyén. Erre a fiú, felkapott két kézi mángorlót, s addig „súlyzózott” velük, míg hatalmas izmai nem nőttek. Na, ekkor már tetszett az erős férfi s lánynak, s hozzáment. A két mángorló ma is ott van a Mária kép mellett, nézzétek csak meg, ha arra jártok.

 A három hegedűhöz

        

3-hegedu.jpg

És akkor folytassuk a kedvencemmel. Számomra a Kisoldal egyik legszebb házjele a Neruda utca 12. számú házát dísziti. Mindenki, aki erre járt, tudta, hogy itt csakis hegedűkészítő mesterember és családja lakhat. Thomas Edlinger mester, 1700 körül helyeztette el a hegedűket a háza homlokzatára. A pici hegedűk igazi, csiszolt fából készültek, kiemelkedve a festett kék héttérből, s mindez csodás, barokk díszkeretbe foglalva. A házban nem egy, később híres hegedűkészítő tanulta kis a hangszerkészítés minden apró fortélyát. Maga Beethoven is játszott az egyik itt készült hangszeren. A legenda úgy tartja, hogy telihold idején, amikor a sötét éjszakát az ezüst égitest uralja odafent, megszólalnak a hegedűk. Maga az ördög és Paganini szelleme játszik rajtuk, de nem kell félni tőlük, nem zavarnak senkit.

 A három piros rózsához

         

3-rozsa.jpg

A másik, számomra nagyon kedves házjel, több okból is. Maga a ház, amelyet díszit, a Kisoldalon, a Vlašská utca 9. szám alatt található. Maga az utca is megér egy sétát, de többet is. Romantikus, titokzatos, bájos. Olaszosan „kócos”, afféle szabálytalanság rejtőzik a kanyargós utcában, apró sarkokban, házakhoz tartozó, de magas falak takarta, csodás kertekben. Az egyik ilyen ház éppen a Három piros rózsánál. Ki hinné, a sarokban megbúvó ház kapuja mögött mi rejlik. Maga a homlokzat sem árul el sokat, sem a házról, sem a kertjéről. Azt is mondhatnánk, szinte észrevétlen az egész. De amit a kulisszák takarnak…oda érdemes benézni.  Ugyanis ha ide belépsz, egy kis paradicsom vár rád. Törékeny hangulata van itt mindennek, amolyan „megállt az idő, s vele te is, és nem akarsz mozdulni”. A ház maga a 16. sz-ban épült, előbb kis egyszintes épület volt, majd a 17. sz-ban II. Leopold császár orvosa, és az orvosi egyetem rektora, II. Jan František Löw vette meg, aki nyári lakká alakitatta át. A 18. sz.-ban barokk stilusban építették át, és ekkor került a homlokzatára a rózsás házjel. Nem véletlenül. A házhoz tartozó gyönyörű kertben vérvörös rózsákat termesztettek. Ma az épületben a jelenkori történelemmel foglalkozó intézmény található, s nem is volt számomra boldogabb pillanat, mint amikor  zsidó történelmet tanulva, az itteni intézmény könyvtárának falai között tölthettem egy kis időt, s néha kilopakodtam a kertbe. R. M. Rilke verse motsozkált közben a fejemben, amelyben a régi házak kertjeiről ír. 

 

 

 pragai-kertek.jpg

 Rekonstrukció után, ma.

 

kert-1..jpg

 

 

 

 

 

 

kert-2..jpg

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.