Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ajándék- pillanatok a harmadik hétvégén

2014.07.23

 A harmadik hetem Prágában

 

Nagy ajándékot kaptam az odafentiektől az ittlétem harmadik hétvégéjén. Egy magyarországi kórus érkezett, a Prágai Nemzetközi Kórusfesztiválra, akiket én vezettem ezen a 3 napon. Érsekvadkert....nincs is messze Ipolyságtól, ahol lakom. Lakom....de nem vagyok ott otthon! Akkor mégis, hol az én otthonom? Ott, ahol a lelkem szabad, ott ahol jól érzem magam, ott ahol az enyéimből valaki mindig velem van, és ott, ami hiányzik, ha eltávolodom tőle. Budapest? Prága? Magyarország? Csehország? Kérdőjelek.....egyszer felkiáltójelekké fognak válni, tudom!

A kórustalálkozó minden egyes pillanata egy ajándék! Minden perc, pillanat ... amikor megszólalnak a hangok, és dallammá állnak össze. A lélekig hatnak. Kodály Zoltán neve hallatán aki nem érti a magyar szöveget, is felkapja a fejét. És hatalmas taps a dal végén. Aztán egy magyar népdal...mit tud a magyar népdal, hogy az első percben, ahogy énekelni kezdte a kórus, előbb mindenki csak ült csöndben, nem értették, és mégis, mert a zenéhez elég megnyitni, szélesre tárni a szivét, lelkét az embernek. Mert a dallam elvisz valahová, más tartományokba, még azt is, igen, aki kőkemény, szinte bebetonozott lábakkal áll a realitások talaján, és vastag páncélba bújtatta a lelkét. Talán hogy ne sérüljön többé. Igen! Még azzal is történik valami, legbelül. Én is csak ültem, mint egy csomag. A lábamról levettem a könnyű csipkecipőt. S csak hagytam, hogy mezitlábas talpam érintse az Óváros-tári, Szent Miklós templom hűs kövét. És hagytam, hogy a dallamok elvigyenek valahová, ahol már nem keresem a miértekre a válaszokat, ahol nincsenek kérdőjelek, és semmiféle jelek. Ahol már nem akarom megérteni, hogy miért történtek a dolgok úgy, ahogy velem. S miért vagyok, lettem most egyedül? Pedig szerettem őt! Nagyon!

És végig, a Párizsi utcán, a közös koncert után, ahol egyszerre énekelt, több mint 60 ember. franciák, portugálok, magyarok, spanyolok, svédek, magyarok....végig az egyes nemzetek énekelték a maguk nyelvén, a maguk dalát. Mi A " a Csitári hegyek alatt" ...mert én ezt kértem a kórustól. Köszönöm nektek, ezúton is,újra! 

És a sokadik ajándék pillanat....este a két órás hajókázás alatt, a fel-felcsendülő dallamok között, ott a hajón, elénekeltétek nekem, Érsekvadkertiek, Kodály Zoltán  Esti dalát, pedig nehéz, nagyon nehéz dal, és még ti is csak tanuljátok, gyakoroljátok. De nekem, ott, a hajón, valahol a prágai Vár és a Károly- hid közelében...nekem elénekeltétek. A napszemüvegrajtam, hogy ne lássátok az egyre0 hulló könnyeimet. A szemüveg szinte álló nap rajtam, pedig mondtátok: nem látjuk a szemeidet! Csak egy percre veszem le. Azt mondjátok, szépek, zöldek, mint a ruhám. Zöld ruhában, zöld szemekkel....végig sirom a hajóutat, mert ti gyönyörűen énekeltek nekem. Siklik velünk a hajó, lassan leszáll ránk az este sötétje. kiviláglik a Károly-hid, a Vár, a Nemzeti Szinház. Érzem, egy újabb csoda részese vagyok. És már nem akarok semmit. Sem kérdőjeleket, sem válaszokat.

Köszönöm nektek, Érsekvadkerti Pedagóguskórus, ezt a három napot, Kodály - Esti dalát, és a csodás pillanatokat, prágai ittlétem harmadik hétvégéjén!